Az RF koaxiális csatlakozók teljesítménykezelése csökken a jelfrekvencia növekedésével. Az átviteli jel frekvenciájának változása közvetlenül a veszteség és a feszültség állóhullám arányának változásához vezet, ami befolyásolja az átviteli teljesítménykapacitást és a skin-effektust. Például egy általános SMA csatlakozó teljesítménykezelése 2 GHz-en körülbelül 500 W, míg az átlagos teljesítménykezelés 18 GHz-en kevesebb, mint 100 W.
A fent említett teljesítménykezelés folyamatos hullámteljesítményre vonatkozik. Ha a bemeneti teljesítmény impulzusos, a teljesítménykezelés nagyobb lesz. Mivel a fenti okok bizonytalan tényezők és kölcsönösen hatnak egymásra, nincs olyan képlet, amely közvetlenül kiszámítható lenne. Ezért a teljesítménykapacitás értékindexét általában nem adják meg az egyes csatlakozókra. Csak a mikrohullámú passzív eszközök, például a csillapítók és a terhelések műszaki mutatóiban kalibrálják a teljesítménykapacitást és a pillanatnyi (kevesebb, mint 5 μs) maximális teljesítményindexet.
Vegye figyelembe, hogy ha az átviteli folyamat nincs megfelelően illesztve, és az állóhullám túl nagy, a csatlakozón lévő teljesítmény nagyobb lehet, mint a bemeneti teljesítmény. Általánosságban elmondható, hogy biztonsági okokból a csatlakozóra terhelt teljesítmény nem haladhatja meg a határértékének felét.
A folytonos hullámok folytonosak az időtengelyen, míg az impulzushullámok nem folytonosak az időtengelyen. Például a napfény, amit látunk, folytonos (a fény egy tipikus elektromágneses hullám), de ha otthonunkban a fény villogni kezd, az nagyjából impulzusok formájában jelentkezik.
Az antennákról bővebben itt olvashat:
Közzététel ideje: 2024. november 8.
