1. ábra
1. Sugárnyalat-hatásfok
Az adó- és vevőantennák minőségének értékelésére egy másik gyakori paraméter a nyalábhatásfok. Az 1. ábrán látható módon, z-tengely irányú főnyalábú antenna esetében a nyalábhatásfok (BE) a következőképpen definiálható:
Ez a θ1 kúpszögön belül kibocsátott vagy vett teljesítmény és az antenna által kibocsátott vagy vett teljes teljesítmény aránya. A fenti képlet a következőképpen írható fel:
Ha az első nullpont vagy minimumérték megjelenésének szögét θ1-nek választjuk, akkor a nyalábhatásfok a fő lebeny teljesítményének és a teljes teljesítménynek arányát jelenti. Olyan alkalmazásokban, mint a méréstechnika, a csillagászat és a radar, az antennának nagyon magas nyalábhatásfokkal kell rendelkeznie. Általában több mint 90%-ra van szükség, és az oldalsó lebeny által vett teljesítménynek a lehető legkisebbnek kell lennie.
2. Sávszélesség
Egy antenna sávszélessége az a frekvenciatartomány, amelyen belül az antenna bizonyos jellemzői megfelelnek a meghatározott szabványoknak. A sávszélesség a középfrekvencia (általában a rezonanciafrekvenciára utalva) mindkét oldalán lévő frekvenciatartományként tekinthető, ahol az antenna jellemzői (például bemeneti impedancia, iránykarakterisztika, nyalábszélesség, polarizáció, oldalsugár szintje, erősítés, nyalábirány, sugárzási hatásfok) a középfrekvencia értékének összehasonlítása után az elfogadható tartományon belül vannak.
Szélessávú antennák esetében a sávszélességet általában a felső és alsó frekvenciák arányaként fejezik ki az elfogadható működéshez. Például a 10:1 sávszélesség azt jelenti, hogy a felső frekvencia tízszerese az alsó frekvenciának.
Keskenysávú antennák esetében a sávszélességet a középfrekvenciától való frekvenciakülönbség százalékában fejezik ki. Például az 5%-os sávszélesség azt jelenti, hogy az elfogadható frekvenciatartomány a középfrekvencia 5%-a.
Mivel az antenna jellemzői (bemeneti impedancia, iránykarakterisztika, erősítés, polarizáció stb.) a frekvenciával változnak, a sávszélesség-jellemzők nem egyediek. Az iránykarakterisztika és a bemeneti impedancia változásai általában eltérőek. Ezért az iránykarakterisztika sávszélessége és az impedancia sávszélessége szükséges e különbségtétel hangsúlyozásához. Az iránykarakterisztika sávszélessége az erősítéshez, az oldalkarakterisztika szintjéhez, a nyalábszélességhez, a polarizációhoz és a nyaláb irányához, míg a bemeneti impedancia és a sugárzási hatásfok az impedancia sávszélességéhez kapcsolódik. A sávszélességet általában nyalábszélességként, oldalkarakterisztikák szintjeként és minta-jellemzőkként adják meg.
A fentiek azt feltételezik, hogy a csatolóhálózat (transzformátor, ellensúly stb.) és/vagy az antenna méretei semmilyen módon nem változnak a frekvencia változásával. Ha az antenna és/vagy a csatolóhálózat kritikus méretei megfelelően beállíthatók a frekvencia változásával, akkor egy keskenysávú antenna sávszélessége növelhető. Bár ez általában nem könnyű feladat, vannak olyan alkalmazások, ahol megvalósítható. A leggyakoribb példa az autórádió antennája, amelynek általában állítható hossza van, amellyel az antenna jobb vétel érdekében hangolható.
Az antennákról bővebben itt olvashat:
Közzététel ideje: 2024. július 12.
