Sík spirálantenna 5 dBi tipikus erősítés, 18-40 GHz frekvenciatartomány RM-PSA1840-5

Rövid leírás:

Az RF MISO RM-PSA1840-5 modellje egy jobbmenetes, kör alakú sík spirálantenna, amely 18 és 40 GHz között működik. EMC, felderítés, tájolás, távérzékelés és süllyesztett járműalkalmazásokhoz tervezték. Ezek a spirálantennák különálló antennakomponensekként vagy reflektoros műholdantennák tápellátásaként használhatók.

Kapcsolat Termékadatlap beszerzése

Termék részletei

Antennaismeret

Termékcímkék

Jellemzők

● Ideális légi vagy földi alkalmazásokhoz

● Alacsony VSWR

● RH körkörös polarizáció

● Radomával

Specifikációk

Paraméterek	Tipikus	Egységek
Frekvenciatartomány	18-40	GHz
Nyereség	5. típus.	dBi
VSWR	≤2,5 Tipikus.
Polarizáció	RH körkörös polarizáció
Csatlakozó	2,92-Nő
Anyag	Al/epoxi üvegszál
3dB nyalábszélesség	60°- 80°Tipikus.
Méret(HSzM)	Φ33,2*36,9(±5)	mm
Sugárhunyorítás	<5	°
ElölrőlBackRatio	>25	dB
Amplitúdó illesztés	<0,2	dB
Súly	0,01	Kg
Teljesítménykezelés, óramutató járásával megegyezően	15	w
Teljesítménykezelés, csúcsérték	150	w

Előző: Szélessávú kürtantenna 10 dBi tipikus erősítés, 0,8 GHz-8 GHz frekvenciatartomány RM-BDHA088-10

Következő: Kettős körkörös polarizációs szonda 10dBi tipikus erősítéssel, 27-31GHz frekvenciatartomány RM-DCWPA2731-10

A sík spirálantenna egy klasszikus frekvenciafüggetlen antenna, amely ultraszéles sávú jellemzőiről ismert. Szerkezete két vagy több fémes karból áll, amelyek egy központi betáplálási pontból kifelé spirálisan mozognak, a leggyakoribb típusok az archimédészi spirál és a logaritmikus spirál.

Működése az önkiegészítő szerkezetén (ahol a fém- és légrések azonos alakúak) és az „aktív régió” koncepcióján alapul. Egy adott frekvencián a spirálon egy körülbelül egy hullámhosszú kerületű gyűrűszerű régió gerjesztődik, és a sugárzásért felelős aktív régióvá válik. Ahogy a frekvencia változik, ez az aktív régió a spirálkarok mentén mozog, lehetővé téve, hogy az antenna elektromos jellemzői rendkívül széles sávszélességen stabilak maradjanak.

Ennek az antennának a fő előnyei az ultraszéles sávszélesség (gyakran 10:1 vagy nagyobb), a körkörös polarizációra való képessége és a stabil sugárzási mintázatok. Fő hátrányai a viszonylag nagy mérete és a jellemzően alacsony nyeresége. Széles körben használják az ultraszéles sávú teljesítményt igénylő alkalmazásokban, mint például az elektronikus hadviselés, a szélessávú kommunikáció, az időtartománybeli mérések és a radarrendszerek.